Cselenyák Imre: A tölgyek alatt | értékelés
Arany Jánosról mindenki tanul az iskolában, de sokan csak addig jutunk el, hogy "jahh, írt egy ilyen Toldi izét, meg pár furi balladát, nagy cucc". Ez után a könyv után tényleg így is vagyok vele: nagy ember volt ő, és sokkal többet érdemene.
Én és a könyv
Az áldott az a bölcső elolvasása után egyértelmű volt, hogy a folytatásra is szükségem van. Azt rögtön a megjelenés után nem sokkal, még 2017-ben olvastam, és mindig néztem a boltokat, hogy vajon megjelent-e már a második rész.
Fülszöveg
Milyen érzés túlélni gyermekedet és legszeretettebb barátaidat?
 |
| Megjelenés éve: 2019 Kiadó: Könyvmolyképző Oldalszám: 392 Rendeld meg itt! |
Arany János a szelídség, a nemes egyszerűség mintaképe. Kisvárosi gátlásait élete végéig megőrizte, szava halk, szerény, jelleme visszahúzódó. Bámulatos tehetségéből adódóan, és szorgos önképzése nyomán már harmincévesen elérte a műveltség legmagasabb fokát. Rendkívül fejlett érzékenysége alkalmassá tette kifinomult megfigyelésekre, költészetté változtatta a szeretetet, a szenvedéseket, a fájdalmakat. A magyar nyelv legkifinomultabb mívelőjévé vált.
Cselenyák Imre érzékeny korrajzában nemcsak a nagy költő, Arany János válik emberközelivé, hanem szerető tollvonásai nyomán megelevenedik a szenvedélyes barát, Petőfi Sándor és a szabadságharc híres alakjai is.
Kiemelkedően gazdag és hiteles regényes életrajz Arany Jánosról.
Hagyd,
hogy magával ragadjon!
Lapszéli jegyzetek
"Az élet azonban nem áll meg soha, történjenek bármily tragédiák."
Az első rész 1848 körül ért véget, ez a kötet pedig ott veszi fel a fonalat, mikor Szendrey Júlia és kisfia még Aranyéknál lakik, és várják, hogy férjük hazatérjen. Azt hiszem nem lövöm le nagyom a történetet, ha elárulom. hogy ez a könyv bizony már Arany halálával fejeződik be. Nem véletlen haladtam ilyen lassan a könyvvel, nem akartam eljutni a végéig.
Ez a rész is olyan gyönyörű volt, mint az első. Cselenyák Imre úgy tud bánni a szavakkal... Egész biztosan jobban, mint én, mert fogalmam sincs, hogyan fejezzem be ezt a mondatot. Legszívesebben olyan szavakat írnék csak le ide, hogy lenyűgöző, varázslatos, ámulatba ejtő. És nem érezném túlzásnak (csak feleslegesnek xd).
Na, de miután nem tudom hogyan folytassam, térjünk át a stílusról a történetre.
"Ha én arról meg tudnék győződni, hogy amit írok, az mind jó, szép, felséges: nálam termékenyebb író nem lenne a föld kerekségén. De egyik skepsisből a másikba esem: fúrok, faragok, igazgatok = rontok, bontok, megsemmisítek stb. Persze aztán sokszor az első talán jobb volt, mint az utolsó: de hiába! Nem tudok magammal megelégedni."
Arany János ebben a részben csak még szimpatikusabbá tette magát a szememben.
A szabadságharc után egy ideig bujdosott, de aztán Nagykőrösön kapott tanítói állást. A leírás alapján nem tudom eldönteni, hogy szerettem-e volna a diákja lenni, mert olyan szigorúnak tűnik! Bár ebben valószínűleg a kor stílusa is benne van. Szerintem, ha ma lenne tanár, egész biztosan nagyon kedvelném. Pláne, hogy nem mindennap tanít olyan ember irodalomra, aki a Toldit írta. A legjobb pedig, hogy a saját műveit szóba se lehetett hozni az órán, mert annyi másik jó szerző van, akiről tanulhatnak.
A könyvön végig ott volt az a vágyakozás, hogy Arany és családja vissza akarnak menni Szalontára, ahonnan származnak. Sokszor azt hittem, hogy lassan sikerülni is fog nekik, de aztán mindig közbejött valami.
Arany mindig igyekezett biztonságosan dönteni, sokszor nem is a karrierjét véve figyelembe. Végül azonban a barátai csak "felrángatták" Pestre, az irodalmi élet központjába. Innen aztán nem gyorsultak fel az események, sőt, Aranynak a sok munka mellett (saját lapot indított, amivel sok gondja volt) alig volt ideje a saját szórakozásaira.
Családja és barátai iránti szeretete sose múlt el, nagyon tetszett, hogy ezt az oldalát is megismerhettük a költőnek. A szerető apa, nagyapa szerepe igazán jól állt neki.
"– A fiúk nem sírnak, igaz, édesapám?
– Nyugodtan sírhatsz, Lacikám."
Különlegessé tette számomra a regényt, ahogy Cselenyák beillesztette Arany verseit a történetbe. Jó volt megismerni a keletkezésük történet így, az életrajzba ágyazottan, de nem csak azt, hanem a rájuk kapott reakciókat is.
 |
| Walesi bárdok kézirata |
Az egyik kedvencem az a Walesi bárdok története. Ugye ezt mindannyian ismerjük? Kérték Aranyt, hogy írjon egy dicsőítő ódát a császárról, amire ő természetesen nem volt hajlandó, de "bírálattal ítélni az uralkodót hajlandónak mutatkozott". Így jelent meg először 1863-ban a Koszorú című lapban, mint egy óangol ballada, aminek ő csak fordítója volt.
Na, de azt tudjátok, hogy mi történt ezután? Arany megkívánta a halat, és elment a piacra.
"– Hogy méri a harcsát?
– Rugós mércén, instálom."
Végén aztán Arany ingyen kapott egy halat, és egy demizson bort is, mert a népnek annyira tetszett, ahogy elbánt Ferenc Jóskával a versében.
"Kegyelmed a magyarság lelkiösmerete, a békés emberek reménysége."
A másik kedvenc történetem az oroszlánok nyelvével kapcsolatos, de ezt hosszú lenne leírni (nyilván, az alapsztorin túli érdekességekről van szó :D)
Arany sosem volt igazán egészséges. Ez öregkorára különösen kijött rajta, pláne, miután csináltak rajta egy epekő műtétet, csak úgy hirtelen ötlettől vezérelve???? Nem is értettem mi a fene történik. Sajnos Arany előbb meghalt, minthogy Semmelweis feltalálja a kézmosást.
Ez a bejegyzés elég össze-vissza lett és talán nem is írtam le túl izgalmasan a dolgokat, de higgyétek el, a könyv remek, és megéri elolvasni. Az első rész és ez is öt csillagos olvasmány volt számomra, és felkeltette az érdeklődésem Arany műveinek elolvasására, az biztos.
Összességében Cselenyák Imre elhozta nekünk Aranyt a 21. századba, hiszen a könyv stílusa egyszerre régies és érthető a mai fiatalság számára. Sokat tanulhatunk ettől az embertől erkölcsről, hazaszeretetről, kitartásról és az életről.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése