Leiner Laura: Bábel



1. Egy több mint 500 oldalas könyv



Fülszöveg:
Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.


 · Ciceró, Budapest, 2013
 · 528 oldal
 · puhatáblás
 · ISBN: 9789635398232
Szerintem: 
Leiner Laura az SzJG utáni könyve a Bábel. Sokan az SzJG-t keresték benne, de én nem így álltam hozzá. Egy újabb tiniregényt vártam és meg is kaptam. Rengeteget nevettem rajt, de voltak nagyon unalmas részek is, amiknek az olvasására csak erőszakkal tudtam rávenni magam, ráadásul idegesítettek is.
Latter Zsófia blogot vezet Anthonyról és mivel megy a Bábelfesztre, ahol az RHCP lesz a főszenzáció, erről fog írni. Az alaptörténet ötletes, nem sokan írtak még fesztiválokról (vagy senki? Nem tudom), viszont én még nem voltam fesztiválon, és naivan arra gondoltam, hogy aki hetijegyet vesz, az legalább bemegy pár koncertre. Hát, ezek szerint nem, ugyanis Zsófiék általában csak véletlen kerültek be a koncertekre, mert ugye eltévedtek. Én nem értem, hogy lehet eltévedni, bár ez biztos személyes ártalom, ugyanis tájfutó vagyok, így a tájékozódás a mindennapjaim szerves része. 

Pár szó a szereplőkről... Na, aki SzJG-t akart, az megkaphatta, egyszerűen áttehetik a szereplőket egyik könyvből a másikba. Köreink közt üdvözölhettük ugyanis egy idióta Renátát, Zsófit, akinek olyan téveszméi vannak 17 (!) évesen, hogy Anthony csak úgy hozzámegy, aztán van még nekünk egy beképzelt, és kevésbé hülye Virágunk, Napsi, akiért minden fiú odavan, de amúgy olyan mint a bátyja Boldi. Egy gusztustalan személy. Kolos Kinga fiú megfelelője, de őt bírtam, meg Petrát is, bár nagy hülyeség volt tőle, ami hülyeség volt tőle (csak, hogy ne spoilerezzek). Abdul és Szasza idegesítőek voltak. Állandóan csajoznak, és ennyi az összes tulajdonságok. Na jó, Szaszáról néha-néha bukkanak fel új "anyagok", de akkor is. Hipót még kedveltem, és jót röhögtem olyankor, mikor nem figyelt másokra (értsd. Zsófira), hogy "Haha, ezt neked Zsófii! Lehet kicsit gonosz voltam, de Zsófi egy borzalmasan naiv gyermekecske, aki már képzeletben Chilli Juniort is megszülte, és ezt mindenkinek a tudtára is adja. Már azt a szándékát, hogy ez lesz. 17 évesen, hogy lehet ilyet képzelni?? Najó, ejtsük ezt a témát, mert kezd idegesíteni.

És amúgy megint ugyanaz a helyzet, mint az SzJG-nél, hogy a szereplőknek egyféle személyiség-jegye van, és ezt erőltetik a végletekig.

Kezdjük először a pozitív észrevételeimmel, akarom mondani, folytassuk...

Ö... Hja! Nagyon tetszettek a mellék-programok, vagy nem tudom, hogyan nevezzem őket. A kedvenc jelenetem, úgy amúgy az egész könyvben, mikor Afrikát festik, és összehaverkodik Krisztiánnal. Bár én úgy képzeltem, hogy árnyékban vannak, és ha már süt a nap Zzófi bekeni magát naptejjel, de neem. Kint festegettek órák hosszat a tűző napon, Zsófikánk meg nem tudja mi az a naptej, így természetes, hogy leégett. Egy darabig jókat röhögtem azon is, hogy elesnek a sátorzsinórokban, egy idő után azonban kezdett elegem lenni belőle. Ismételte önmagát a történet... A biztonsági őrös részeken, mindig jókat tudtam röhögni. Vicces volt, hogy egy sok ezer főt számláló fesztiválon, pont Zsófit "kapták el". Mivel még nem voltam fesztiválon, nem tudom, hogy tényleg el szokott-e fogyni a kajájuk, de biztos így van. Laura amúgy volt már fesztiválokon, tudja valaki? Jót röhögtem rajtuk, mikor "eljátszották" a pénzüket. Bár jó nagy hülyeség volt, amit csináltak. :D
Pár ember, láttam, panaszkodott amiatt, hogy voltak benne képleírások, csevegések stb. Szerintem ezek viccesek voltak, bár pár twitter beszélgetés nyugodtan kimaradhatott volna. 

Mik voltak az kevésbé jó részek? Az első az volt, hogy meleg van, és ez benne van minden ötödik sorban. Aztán hirtelen gyökeresen megváltozik az idő és szakad az eső két napon keresztül. Irtó unalmas volt, hogy állandóan ezzel jöttek. Aztán meg mikor kajálnak mindig leírja, hogy ki mit eszik. Oké, hogy ez egy blog, de akkor is, nem hiszem, hogy fontos momentuma a könyvnek, hogy Zsófi éppen mit eszik. Aztán ott volt a Punk, akinek semmi dolga nem volt a fesztiválon, a könyvben is csak azért volt benne, hogy röhöghessünk rajta. Nem tudom vannak- e ilyen emberek a valóságban, de nem hiszem. És tudjátok mi volt a legviccesebb? Facebookon úgy van fenn, hogy "Egy Punk".... Mert az menő. És az Atesz! Komolyan muszáj volt bele ez a "nem is létező" szereplő? Tény, hogy nagy poén volt a végén, ami poén volt a végén (csak, hogy ne spoilerezzek), de akkor is... Egyet kellett értenem a lányokkal, tényleg írtó idegesítő volt, hogy Abdul állandóan Ateszt kereste/hívta/emlegette.


Minden negatívuma ellenére, nekem tetszett a könyv, ugyanis olvasás közben engem semmi se tud zavarni. Kivétel ez alól Szűcs Vanda könyve, aminek már az olvasása alatt kinyírtam volna. Szóval mivel a jó részek többségben voltak, és megnevettetett, négy csillagot kap. :)

Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek:

Karácsonyi ajándék - letölthető könyvjelzők