Hello 2019
Sziasztok!
Így január negyedikére el is készült nagy nehezen a 2018-ra
visszatekintő bejegyzés. Hiába nyomom az ágyat már három hete
(vagy lehet pont emiatt), nem volt időm, és energiám se megírni.
A láz elég sokat kivesz az emberből...
Látszik, hogy ez az utolsó évem a gimnáziumban, ugyanis 2018 fél pillanat alatt végetért. El sem hiszem, hogy tényleg 2019-et írunk, és idén érettségiznem kell. Borzalmas.
Ettől függetlenül a moly használatához és a blogoláshoz is (mostmár) tavaly találtam vissza.
Az, hogy tartalmat kellett gyártanom az instámra, kifejezetten ösztönzően hatott az olvasmányaimra, ugyanis míg 2017-ben 31 könyvet olvastam el, 2018-ban 74 könyvet sikerült elolvasnom! Számomra ez hatalmas teljesítmény, és büszke voltam magamra.
Ebből a rengeteg könyvből meglepően kevés okozott csalódást. Ennek lehet az az oka, hogy ha valami szimpatikusnak tűnik a polcon, az tetszeni is fog. Ritkán fordult elő ennek az ellenkezője. Igazából az a pár könyv, ami nem tetszett, azok nem is teljesen saját akaratból olvasódtak el, hanem molyos kihívás miatt, illetve instán volt egy könyvklubb, annak keretében is olvastam pár regényt.
Számomra a legnagyobb szomorúságot Jandy Nelson: Az ég a földig ér című könyve okozta. Annyira imádtam tőle a Neked adom a napot című művét, azt hittem ez is hasonlóan nagyszabású és remek lesz. Hát nem éppen. Lennie elveszíti a testvérét, és aztán a gyászában két fiú között őrlődik. Nem igazán jött át, a könyv mondanivalója nekem.
A másik könyvből film is készült: Szólíts a neveden. Hát... Az elején nagyon nem tetszett a könyv stílusa, aztán ezt úgy-ahkgy megszoktam, de aztán a történet se nyerte el a tetszésem. Vagy inkább a főszereplő srác.
Hollywoodi mocsok rubin pöttyös könyv. Na most. A Nyugalom tengere is az. Annak mégis sokkal, de sokkal több mondanivalója, értéke van. Hogy lehetséges, hogy ezek ketten egy kategóriában vannak?
Még egy lajháros dobozban figyeltem fel Vellitt-Boe álomutazása c. kötetre. Én nem tudtam teljesen átélni a benne leírt kalandokat, furcsa volt az egész, pedig annyira akartam szeretni.
Hogy pozitívabb vizekre evezzünk, beszéljünk a kedvenc könyveimről idén.
A legemlékezetesebb olvasásom Fredrik Backman egyik könyvével hozható kapcsolatba, méghozzá a A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb cíművel. Ez egy kifejezetten rövid mű, egy délután alatt elolvasható. És ezt is tettem, illetve tettük, ugyanis átjött hozzám a barátom, és a babzsákban üldögélve, elkezdtem felolvasni neki. Három oldal után bőgtem, egy harminc oldal múlva átvette tőlem és ő olvasta tovább. Én végigzokogtam az egészet, mégis a tavalyi legjobb olvasásélményem volt.
A legszebb könyv idén pedig a Ransom Riggs: A különlegesek regéi! Kívül-belül gyönyörű, a fejezetek előtti rajzok eszméletlenek. Bárcsak ne könyvtári példány lenne.
És most, hogy elkerüljem az ömlengést a többi negyven kedvenc idei könyvemről, megpróbálok kiválasztani tízet, és természetesen nem sorrendben íme:
- Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
- Luca Di Fulvio: Álmok bandája
- Katja Millay: The Sea of Tranquility –Nyugalom tengere
- Emily Murdoch: Ha megtalálsz
- Rainbow Rowell: Eleanor és Park
- Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
- Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya
- Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
- Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
- Neil Gaiman: Sosehol
A blog jövőjéről csak annyit, hogy a barátommal indítunk majd egy közös rovatot, illetve még sok más ötletem is van cikkekhez/témákhoz, és alig váram, hogy dolgozhassak rajtuk.
Így utólag is boldog újévet nektek, és legyen veletek a könyvolvasás múzsája!
xxx
Aurinko
Megjegyzések
Megjegyzés küldése