Ariel Lawhon: Fedőneve ​Hélène | értékelés


Ariel Lawhon első magyarul megjelent regénye a Fedőneve Hélène a második világháború francia ellenállásába enged betekintést. De ez a regény nem férfiakról szól, hanem Nancy Wake-ről, az ausztrál nőről, aki Párizsban élt, és az ellenállók vezérévé vált. Igaz történet alapján!

PROjekt

A második világháborúról nem sok könyvet olvastam még, de azok is tuti csak a deportálásokról szóltak (legyen az magyar, lengyel, vagy litván sztori, ami persze ugyanúgy érdekes téma, és fontos olvasni róla (a litvánról nem is tudtam pl). De ez most egy olyan igaz történet alapján íródott, amiről még sosem hallottam, és a háború közepébe ugrunk bele egy repülőből: Nancy Wake, a fehéregér történetét ismerhetjük meg.

Furcsa lehet ezt a könyvet  romantikus héten látni, de 1. szerettem volna, ha ez az erős (ráadásul valódi) női karakter is szerepet kap ezen a héten, 2. van benne szerelmi szál, ami apró darabokra törte a szívem. De spoileres, szóval arról nem lesz szó a bejegyzésben.

Köszönöm a recenziós példányt az Agave könyveknek!

Fülszöveg

Ariel ​Lawhon lenyűgöző, igaz történeten alapuló történelmi regénye a társasági hölgyből kémmé avanzsált Nancy Wake életéről.

Nancy Wake 1936-ban Párizsban él, és a Hearst konglomerátum újságírójaként dolgozik. Itt ismeri meg a dúsgazdag francia iparmágnást, Henri Fioccát, akinek hamar elcsavarja a fejét, és ráveszi, hogy vegye őt feleségül. Nem sokkal később a németek megszállják Franciaországot, és az újdonsült Mrs. Fiocca kénytelen máris egy újabb nevet felvenni: egy háborús fedőnevet.

A Fedőneve Hélène Nancy Wake második világháborús krónikája, akinek a nevét a világon mindenkinek ismerni kellene. Megtudjuk, hogyan csempészett iratokat a Vichy szabad zónában, hogy az üldözöttek Spanyolországon át menekülhessenek a nácik elől. Végigkövethetjük a saját menekülését a Pireneusokon át, miután a Gestapo ötmillió frankos vérdíjat tűzött ki a fejére. Megismerhetjük az angol SOE (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége) soraiba való csatlakozásának körülményeit, és hogy hogyan lett ezután a francia ellenállás egyik legbefolyásosabb vezére.

A Fedőneve Hélène fordulatokban gazdag, izgalmas kémregény a második világháború idejéről. Ariel Lawhon a történelmi hűséget betartva, de az ismeretlen részekben a képzeletére hagyatkozva mutatja be Nancy Wake lebilincselő és mozgalmas történetét szerelemről, önfeláldozásról és megingathatatlan eltökéltségről.

Lapszéli jegyzetek

A könyvről röviden

– igaz történet alapján

– erős női főszereplő

– szereplő- és cselekményvezérelt sztori

– II. világháborús kémregény

– Franciaországban játszódik főleg

– TW: mindenféle második VH-s dolog


Véleményem


A történelmi regények ritkán tudnak könnyen elvarázsolni. Mindig kell valami plusz, ami meggyőz, hogy igen, ezt folytatni akarom, pláne, ha igaz történeten alapszik. A Fedőneve Hélène-nek ez könnyen ment, mert Nancy Wake, a főszereplőnk, olyan személyiség volt, aki nem engedte, hogy letegyem a könyvet.

A regény a II. világháború alatt játszódik, kicsit előtte kezdődik, de a végével véget is ér. A helyszínünk leginkább Franciaország, de teszünk egy gyors utazást Németországba és Angliába is egy-egy fejezet erejéig.

A regény egyszerre több szálon játszódik. A jelenben épp a nácik által megszállt Franciaországban vagyunk, az ellenállókkal és Hélène-vel. A szabad ég alatt alszanak, terveket szőnek, és szállítmányokat gyűjtenek be Londontól. És persze várják, hogy eljöjjön a tökéletes pillanat, hogy rajtaüthessenek a célpontokon, és közben igyekeznek nem meghalni.

A másik szál a múltból indul, a békés Párizsban vagyunk, ahol megismerjük a szabadúszó újságírót, Nancy Wake-et. Látjuk, hogyan éli a mindennapjait, megismerjük francia barátnőjét, aki pedig kisebb-nagyobb csellel bemutatja egy férfinak, akihez (mint rájöttem benne van a fülszövegben, szóval leírhatom) végül hozzámegy.

A háború azonban elválasztja őket egymástól, és így kezdenek el összefutni a szálak. Nancy a frontra indul, míg férje Párizsban marad.


Nagyon tetszett ez a két szálas felépítés, bár persze ilyenkor mindig van egy kedvenc szál, ami jobban érdekel: nálam ez a jelen volt most. Főleg azért, mert arra vártam, hogy újra együtt lehessen a férjével és kutyusával Nancy.

A könyvben a leírások és a párbeszédek tökéletes elegye található meg, és mivel E/1-ben íródott, a leírásokat sem találtam unalmasnak. Néha a háborús szöveg sok volt nekem, de tudom, sokaknál ez kifejezetten plusz pont. Mielőtt valaki belekötne, hogy minek kezdtem el olvasni, ha soknak találtam a háborús részt: az emberi oldaláért, és hogy megismerhessek egy nőt, aki nem elég híres, és nem tanítják semmilyen iskolában.

Ha már az iskolánál tartunk: a kiképzéséről szívesen olvastam volna még, tetszettek azok a fejezetek nagyon (az író a jegyzetben megjegyzi, hogy ezt nem véletlen rövidítette le: egy teljes könyv kijönne ezekből az évekből, és ő most nem is erre akart koncentrálni). Illetve rájöttem, hogy töriórán nagyon keveset tanulunk, nagyon-nagyon. Persze, ez tulajdonképpen Francia történelem, nekünk meg megvoltak a saját problémáink, de arról sem tudunk eleget.



Világháború lévén felettébb sok karakterrel megismerkedünk, bevallom, néha össze is zavarodtam, hogy ki-kicsoda, mit csinált három fejezettel korábban, és most mi a fenét csinál. Egy-két személyen kívül mindenki valós szereplő volt amúgy, mint a szerző jegyzetéből megtudtam. Volt egy kutyus, aki szintén valós volt, de ne aggódjatok! Ő túlél mindent!

Úgy gondolom különösen nehéz dolga van az íróknak, mikor valós történetet írnak meg. Nancy Wake 2011-ben halt meg, saját életrajzi regényt is írt, illetve többen is írtak már róla. Lawhon ezeket mind felhasználta a regénye során, Nancy saját beszámolóiból részletek is belekerültek a regénybe. A nehézség részét arra értem, ahogy a szerző is említi, ez nem egy életrajzi írás, hanem regény, és néha a kreativitására hagyatkozva kell szőnie a szálakat, hogy mi, kedves olvasók, ne unjuk meg az egészet.

Nancy Wake egy olyan nő volt, aki megérdemli, hogy olyan regények is íródjanak róla, ami olvasmányosságuk miatt kelendőbb, mint az életrajziak. Bátor, erős és vakmerő, aki el mer indulni egy háborúba, mert "nem akar otthon ülni tétlenül". Nagyon tetszett a pimaszsága és életereje, amivel minden helyzetet uralni tudott.

A regény romantikus részére térve: egy olyan házasság bontakozik ki előttünk a lapokon, ami nem mindennapi, és igaz szerelemről szól. Hihetetlen bátorságról tett tanút férj és feleség is, és öröm volt olvasni róluk, amíg ki nem szakították a szívem.


Úgy gondolom, hogy minden szava megérdemli az öt csillagot. Maga a regény is nagyon tetszett, az egésznek a stílusa, felépítése, illetve a történet is érdekfeszítő volt, és örülök, hogy tanulhattam általa.

Ha nem lenne ilyen hihetetlenül hosszú és súlyos könyv, mér el is kezdeném újraolvasni :D

Összességében a Fedőneve Hélène tökéletes történelmi regény, ha olyat keresünk, ami bátor, erős és példaképül szolgáló nőről szól. Szeretnivaló karakterek, bátorság, és mély érzelmek, illetve a valóság, ami elsöprő erejűvé teszi ezt a regényt.

Ajánlom, ha

- szereted a 2. világháborús regényeket,
- egy izgalmas, valós történetre vágysz,
- érdekel, ki is volt az a Fehér Egér,
- szeretnéd megtudni, mit is keres ez a könyv a romantikus héten.



Ha felkeltette az érdeklődésedet a regény, akkor ITT tudod megvásárolni!
A Szerelmes szívek projekthétre írt többi bejegyzést ITT tudod elolvasni.

Vigyázzatok magatokra és olvassatok jókat!

Vanda

Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek:

Monique Roffey: A sziget sellője | értékelés