Shea Ernshaw : The Wicked Deep – Gonosz mélység | értékelés
Fülszöveg
 |
| Oldalszám: 312 Kötéstípus: kartonált Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. Eredeti cím: The Wicked Deep Fordító: Béresi Csilla ISBN: 9789634578017 MEGRENDELEM |
A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.
Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.
Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.
Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.
Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.
Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?
Lapszéli jegyzetek
Röviden
- ifjúsági
- paranormális, misztikus
- boszorkányok, szirének
Véleményem
Köszönjük a recenziós példányt a Könyvmolyképző kiadónak!
A könyvet megláttam és tudtam, hogy el akarom majd olvasni. Először kicsit lassan haladtam vele, de aztán ahogy beindult végre a cselekmény, a könyv is jobban magával ragadott.
"A mágiához nem mindig szükségesek varázsigék, üstökben fövő főzetek vagy sötét sikátorokban osonó macskák. Némelyik átkot vágy vagy igazságtalanság szüli."
A könyvben két idővonalat követhetünk, egy a múltban játszódik, a Swan nővérek idejében, a másik a korunkban. A múltbéli száll inkább csak kiegészíti a jelenbelit. Én mégis ezeket szerettem igazából a legjobban mert az írónőnek nagyon hangulatosnak sikerült megírnia. Mintha egy tanulságos esti mese lenne a tábortűz mellett.
A könyv jelenbeli eseményei során egy új lakó érkezik a városba, Bo, aki először találkozik a híres átokkal, ami Sparrow kis városát sújtja. Érdekes látni, hogy ő az egyetlen aki nem törődött bele az egészbe és nem csak azért akarja kitalálni, hogy kit szálltak meg a Swan nővérek mert az milyen menő, hanem személyes ügye is akad velük, mint később kiderült.
Amikor június elseje elmúlik és elhallgat a nővérek éneklése, akkor lehet tudni, hogy minden nővér meg tudott szállni valakit. Én már az elején próbáltam tippelni, hogy kiket is szállhattak meg, de nem jártam sikerrel, hiszen a város lakóit, de a tömérdek odalátogató katasztrófa turista közül is lehetett volna bárki az áldozat. Bár a tippjeim között azért ott voltak azok is, akikről a végén kiderült, hogy tényleg megszállták őket.
„– Maradni mindig van elég ok – mondja. – De csak egyetlenegyet kell találnod arra, hogy elmenj."
Muszáj megemlítem a tájleírást, mert egyszerűen fantasztikus, hogy milyen szépen tudja megjeleníteni a tájat, és számomra ez tette igazán hangulatossá az olvasmányt.
A főszereplők Penny és Bo, és van még pár mellékszereplő ezek közül a legfontosabbak a Swan nővérek persze. A többieket annyira nem éreztem lényegesnek, és nem is pazaroltunk rájuk túl sok időt.
"Talán csak azok ismernek egymásra, akiknek egyformák a sebhelyeik. Akiknek ugyanaz a félelem teszi karikássá a szemüket."
Penny-t sokáig nem tudtam megérteni, aztán csak sikerült, aminek kifejezetten örültem, mert addig csak bosszantott a jelenléte. Mivel a történet Penny szemszögével látjuk, főleg a jelenünkben játszódó részeket, ezért nem sok belső gondolatot kapunk Bo-tól, mégis sok mindent megtudunk róla. Bo-t az elején jobban meg tudtam érteni mint a végén, sőt a végén kiszerettem a karakterből. Ami nagyon szimpatikus volt a regényben, hogy a karakterek a korokhoz hűen, tinihez méltóan viselkedtek.
Összességében, az írónő azt adja nekünk amit ígér, egy szerelmi történetet, ami egy halálos átoktól nyomott kisvárosban bontakozik ki a két fő szereplő között. A hangulata a könyvnek egyedi, magával ragadó. Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni, ha másért nem a tájleírásért, ami tényleg az egyik legjobb a könyvben, pedig én annyira nem szeretem a tájleírásokat.
Ajánlom, ha
- hangulatos könyvet keresel,
- ha elgondolkodtató happy endre vágysz,
- szereted a természetfeletti dolgokat,
- az elátkozott Sparrow-ban élsz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése