Marius Gabriel: A divatdiktátor | értékelés
PROjekt
Fülszöveg
 |
| Oldalszám: 416 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft. Eredeti cím: The Designer Fordító: Godó Klára ISBN: 9789635613526 MEGRENDELEM! |
Az 1940-es évek Párizsában egy zsenire, új szerelemre… és magára talál.
Rézi nem sokkal a felszabadulás után, 1944 -ben érkezik Párizsba. Míg a városban a szabadságot ünneplik, ő egy boldogtalan házasság börtönében senyved. A férje utolsó, már megbocsáthatatlan árulását követően Rézi a házasság felbontását követeli.
Párizsban magára maradva valószínűtlen új barátra tesz szert: egy ismeretlen, középkorú divattervezőre, egy hanyatló divatház eldugott részlegén, akinek félénk természete és a hírnévtől való idegenkedése szöges ellentétben áll tervrajzainak lenyűgöző merészségével. A férfit Christian Diornak hívják.
Dior zsenialitását felismerve Rézi bátorítja a férfit, hogy a saját lábára álljon, és segédkezik abban, hogy a gátlásain felülkerekedve az őt megillető hírnévhez jusson. Rézi pedig, saját tanácsát megfogadva és pusztán egy fényképezőgéppel és egy írógéppel felszerelkezve a divatújságírás izgalmas és káprázatos világába merészkedik.
Rézi rövidesen két egymástól nagyon is eltérő hódoló között találja magát és válaszút elé érkezik, ahol kiderül, hogy ki is ő, és mit is akar valójában. Mialatt a város újjáépül és visszatér belé a fényűzés, képes lesz-e Rézi egy új, szeretetteljes életet megalapozni a maga számára?
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– történelmi romantikus, felnőtteknek
– fikció (valós szereplőkkel, de kitalált cselekmény),
– LMBTQ mellékszereplők,
– témák: francia divat, újságírás, útkeresés,
– CW: függőség (alkohol, drog), holokauszt, háború, megszégyenítés
Véleményem
Az az érzésem, hogy találóbb címet is lehetett volna a könyvnek keresni, mert sokan azért értékelik le, mert nem azt kapták, amit vártak.
A szerző jegyzete szerint sok kutatómunka van benne, de minden fikció: a szereplők tettei, gondolatai, akár valósak, akár kitalált szereplőkről legyen szó.
Mint írtam, ez a kötet történelmi romantikus, az 1940-es évek Párizsában játszódik, éppen a felszabadítása után. Rézi és férje, Amory Amerikából utaztak Franciaországba, mivel férje háborús tudósítóként dolgozik. Hamar megtudjuk azonban, hogy a friss házasok között semmi nem az igazi, és Rézinek ideje továbblépnie.
Ahogy a fülszöveg is ígéri, Rézi megismerkedik Diorral, és élvezi a frissen szerzett szabadságát, és annak minden előnyét. Belekerül a francia divat újraéledésének közepébe, és mindent első sorból néz végig. Barátokat szerez híres melegbárokban, de újságíróként is kapcsolatokat épít Párizs gazdagabb felén, és Amerikában is.
Aki sok Christian Diort vár, annak ez nem a tökéletes könyv. A könyv főszereplője egyértelműen Rézi, és az ő útkeresése, saját lábra állása a férje elhagyása után, egy idegen országban. Persze, Dior is viszonylag sokat szerepel, de csöppet sem eleget.
Stílus
A könyv cselekménye nem túl pörgős, az elején kifejezetten lassan haladnak az események. Jó sok párbeszédet kapunk, szinte nincs olyan oldalpár, ahol ne lenne, úgyhogy aki szereti a kevés leírást, az remekül választott.
Én azonban hiányoltam néha, hogy bővebb képet kapjunk néhány dologról... Példának okául a ruhákról, amit az egész regény ígér! Én alig vártam, hogy sokféle Dior ruhának a leírását elolvassam, vagy legalább az első nagy ruháról, amiért annyit szenvedtek Rézivel, és... alig valamicske infót kapunk, hogy hogyan is képzeljük el. Nem erre számítottam.
Cserébe sok olyan gondolat fogalmazódott meg a könyvben, amit mindenképp kiírtam magamnak, mert nagyon tetszettek. Szóval jól ír az író, tetszik a stílusa, csak több divatra számítottam.
"Mindenkinek megvan a maga keresztje. Nem tehetünk mást, mint felkaroljuk a másikat, ha megroggyant a teher súlya alatt."
A könyvben leginkább Rézi szemszögéből láthatjuk a világot, első szám harmadik személyben. Ezek mostanában sokkal jobban bejönnek, mint az E/1-ben íródottak, szóval ennek nagyon örültem.
Karakterek
A főszereplőnk, leánykori nevén Oona Reilly, de mindenki csak Rézinek hívja, vörös haja miatt. Nagyon változó volt, hogy épp kedveltem-e vagy sem, de egy biztos: neki végig szerencséje volt a könyv alatt, és kb sosem sült el semmi balul.
A történet elején a férje miatt aggódik, és nem érti, miért csalja meg, mit csinál ő rosszul. Nagyon örültem, mikor végre elhagyta, és a saját útjára lépett. Pláne, hogy nagy szerencséjére, Dior barátjaként lépett a saját útjára.
Amit nem szerettem benne, az az állandóan hangsúlyozott szabadságvágya, és hogy amiatt nem volt hajlandó elköteleződni. Lehet tényleg csak a régi rossz élmények, de néha rossz volt olvasni erről a véleményét. Vagyis egy darabig pont, hogy becsültem emiatt, de aztán átesett a ló túloldalára.
A szerelmi élete az, ami még kiakasztott. Volt egy kisebb-nagyobb szerelmi háromszög, ami nem azért bosszantott, mert nem tudott dönteni Rézi, hanem mert nem ismerte fel, mit is csinálnak körülötte az emberek! Olyan naív volt! Most képzeljétek ezt el: az egyik fél kedves, megértő, biztonságban érzed magad vele, biztosít róla, hogy ha vele lennél is szabad maradnál, és soha egy rossz szót nem szól a harmadik félről. A másik potenciális jelölt: bedrogoz téged egy bulin, azt mondja a másikra, hogy semmirekellő, minek szereted, és birtokolni kíván téged. Egyértelmű a választás számomra.
De hát az élet nem ilyen egyszerű...
És akkor ott van nekünk Dior.
"– Én, mint mindig, a legdiszkrétebb lélek vagyok – esküdözött Dior jámboran, mintha nem a legnagyobb pletykafészek lett volna Párizsban."
Egyértelműen a kedvenc szereplőm a könyvből, minden hibájával együtt. Kedves, előzékeny és ugyanolyan elveszett, mint én, de a barátaiért bármit megtenne. Imádtam az apró, humoros beszólásait, és minden kis hóbortját. Szívesen olvastam volna többet a kreativitásáról, illetve a ruhakölteményeiről, de azt hiszem, azt egy másik regényben kell megtalálnom.
Minden karakterről elmondható, hogy egyikük sem volt csak pozitív vagy csak negatív hatással rám. Szerintem nagyon jól lettek megírva, élvezet volt miattuk olvasni a regényt.
A könyvre végül négy csillagot adtam, mert szerettem, sok pozitív dolgot fel tudok sorolni mellette, de új kedvencet most nem avattam. Az biztos, hogy figyelni fogom Marius Gabriel magyarul megjelenő regényeit, mert a stílusa megnyert magának.
Szerettem magát a történetet, érdekes volt a cselekménye, sokszor elborzasztott, sokszor meglepett, vagy elgondolkodtatott. Örültem, hogy sok párbeszédes rész volt, emiatt gyorsabban is lehetett haladni vele.
Tudom, hogy sokan ki szokták hagyni, de a szerzői jegyzetet érdemes elolvasni a végén, mert sok fontos dologra felhívja a figyelmet a regénnyel kapcsolatban.
Összességében érdekes könyv egy amerikai nő útkereséséről a háború utáni Párizsban, romantikával, szenvedéssel és divattal. Kedvem lett tőle venni valamilyen Dior terméket, de rá kellett jönnöm, hogy csóró vagyok, és ez már amúgy sem lenne az igazi.
Ajánlom, ha
Megjegyzések
Megjegyzés küldése