Frank Schwieger: Merlin és bandája | közös olvasás Mátéval
Első ránézésre mást mutat mint amilyen valójában. Egy aranyos vicces és egyben ismeretterjesztő könyv a Merlin és bandája. Gyertek nézzünk bele!
PROjekt
Ez a bejegyzés a Mítoszok és legendák projekthéthez kapcsolódva készült el. Merlin és bandájának története azt hiszem tökéletesen lefedi ezt a kategóriát :D
Köszönjük a recenziós példányt a Kolibri kiadónak!
Közös olvasás
A bejegyzés különlegessége, hogy Máté és én is elolvastuk Frank Schwieger regényét (én röpke két és fél óra alatt, hajnalban), úgyhogy ebben a bejegyzésben mindkettőnk véleményét megtaláljátok! Reméljük tetszeni fog nektek
Fülszöveg
Legendás történetek a legnagyobb lovagkori arcokról!
Tényleg olyan kalandos volt a középkor? Hogyan tudta Arthur kihúzni a sziklából a híres Excalibur kardot? És miért fürdött meg Siegfried a sárkányvérben? Hogy nézett ki egy lovagi vár? Hogyan lett Robin Hood a tolvajok fejedelme?
Ha szívesen villognál legendás tudásoddal, ezt a könyvet neked találták ki!
A lovagkori történelem legizgalmasabb sztorijai vadiúj csomagolásban – Merlin, a nagy varázsló vezényletével.
Vigyázat, a könyv súlyos, nyolc napon túl gyógyuló nevetőizomgörcsöket okozhat!
Lapszéli jegyzetek
A könyvről röviden
– Lovagkor újratöltve– sorozat része, de nem összefüggő,
– középkori Európában játszódik,
– ismeretterjesztő, humoros,
– iskolás gyerekeknek,
– illusztrált,
– 256 oldal
Máté véleménye
Ahogy a fülszöveg is felkészít minket, valóban a középkor híres "arcairól" olvashatunk a könyvben, mindezt egy olyan nyelvezettel, és olyan poénokkal tűzdelve, ahogyan a tizenegy éves öcsém a barátaival beszélget.
17 híres ember élettörténetét mutatja be a könyv, eléggé zanzásítva, és mértéktelenül bugyután (amit itt nem negatív értelemben értek). Szemléltetésképpen:
"És ekkor kardot rántottam (Na nem panírban...)"
Valóban humoros gyerekkönyvre sikeredett, de azért nálam a beígért nevetőizomgörcsök elmaradtak.
Ami tetszett, hogy megtudtam egy-két valóban érdekes érdekességet a karakterekről, valamint szerintem nem rossz irány az, hogy a gyerekek szemével és nyelvezetével írjuk le a történelmet érthető formában. Szép rajzokkal és naplószerű bejegyzésekkel is találkozhatunk, tovább könnyítve az olvasást. Még egy hatalmas pont a könyvnek, hogy Merlin a legváratlanabb és legabszurdabb helyeken mindig megjelent, az összes kis történetben. Ez nekem remek keretbe foglalta a kusza szálakat.
Ami viszont nem annyira tetszett, hogy nem igazán éreztem azt a középkori hangulatot. "nagyon hideg volt" ennyivel intézi el a könyv az egy hónapon át tartó lovaglást télen. Továbbá, egy kicsit rövidnek éreztem egy egy sztorinak azt a 10-15 oldalt, főleg, hogy a végüket gyakran csak lecsapták, és ugrottunk is tovább. Bár lehet ezt csak azért éreztem így, mert idősebb fejjel olvastam a könyvet, és a fiatalabbaknak enélkül is tökéletesen bejön.
Tervezem kölcsönadni a könyvet az öcsémnek (aki ötödikes éppen), meglátjuk neki hogyan tetszik majd. Eddig csak a Ropi naplója tudta beszippantani, de én bízom ebben a könyvben, hogy ezt meg tudja változtatni.
Vanda véleménye
Mint már említettem, hajnalban olvastam a könyvet. Úgy voltam vele (hajnali fél egykor), hogy elolvasok egy-két fejezetet, aztán szundikálok. Erre fogtam magam és elolvastam az egész könyvet, majd hajnali háromkor végeztem is vele.
Na nem azért, mert olyan hihetetlen letehetetlen lenne a könyv, de magával ragadott a stílusa, és könnyen tudtam vele haladni.
Tulajdonképpen 17 lovagkori szereplő (valós vagy legendás) meséli el nekünk életének egy rövid szeletét (a fontosabbakat), de nem túl bőven, csak 7-15 oldalban. Nekünk mesélnek olvasóknak, embereknek, ami a kisebbeknek biztos pluszban tetszik majd.
Egész sok szereplő helyet kapott a könyvben, akikről én eddig nem hallottam, de a könyv meghozta a kedvem, hogy jobban utánanézzek a történetüknek (bár ez csak az én tudatlanságomat mutatja, de nembaj).
Visszatérve a stílusra: lovagkori szereplők, de mégis mai szlenget használva mesélik el, mi is történt velük. Például:
"Tuti űrlénynek gondolta a sok kirittyentett embert."
"A sárkány újra nekem támadt, de félreugrottam, ő meg teljes (nem tejes!) kakaóval a sziklának csapódott."
Az még nem is zavart, hogy így beszélnek, hiszen ez is adta a könyv humorát, illetve a szereplők is a modern olvasónak mesélnek... Viszont mint tudjuk, a szleng hamar elévül, így nem tudom, pár év múlva mennyire lesz érthető a szöveg.
Illetve van egy szó, amit nem tudtam hova tenni: "legyakta" - mint legyőzte, meggyilkolta. Én ezt még sose hallottam, és mindkétszer, mikor előkerült pár másodpercig elakadtam az olvasásban miatta.
Szóval ha nem bírod a szlenget, nem ajánlom neked ezt a sorozatot. Minden egyéb esetben pedig igen.
Ami még nagyon tetszett!!! Fontos!! Nem csak férfiak voltak benne! Jó, 17-ből 11 férfi, de hat nő is helyett kapott a lovagkori regényben, ami szerintem egész jó arány. Azért is, mert egyiküknek sem arról szólt a története, hogy melyik herceg menti meg őket, hanem az erejük, bátorságuk, vagy önzetlenségük miatt.
(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy Don Quijote története a végén annyira ironikusnak érződik, de jó lezárása volt a könyvnek. Már azt sem kell elolvasnom xD)
Az illusztrációk is szuperül sikerültek, és örülök, hogy a vicces karakterlapok mellett, helyet kapott a könyvben pár ismeretterjesztő oldal is a középkorról. Töri dogára nem készül fel belőle az ember, de jó alap arra, hogy megszerettessük a gyerekkel a történelmet, és felkeltsük iránta az érdeklődését.
Összességében humoros, fiatalos könyv a középkor nagy legendáiról. Jól eltalálta, hogy mi az, ami izgalmas lehet egy gyereknek, és szerintünk tökéletes lehet arra, hogy nem csak az olvasást, de a történelmet is izgalmassá, érdekfeszítővé tegye számukra, és lelkesebben üljenek be az órákra.
Ajánljuk, ha:
– legalább iskolás korú vagy,
– szeretnél többet tudni a középkorról,
– érdekel a mitológia és a varázslók,
– fiúknak és lányoknak egyaránt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése