Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

November első napja van, így ma valaki meg fog halni.

Hát, ezt is kiolvastam, és most fogalmam sincs, mit írjak róla. Elolvastam az összes moly.hu-s értékelést, hogy na, ki olyan mint én? De egyikőjük se írta le azt, amit én érzek... (milyen fura, egyéni vagyok.)

A sziget különleges egy hely, hisz cappal uisce-ék élnek körülötte a tengerben. Puck, azaz Kate Connoly, szülei meghaltak, egyedül él három bátyjával a családi kúrián. Galamb nevű pónija, azaz bocsánat lova, hűséges társa és barátja, a könyv legédesebb szereplője Luna, a macska után. Csak vicceltem xD
Egy váratlan fordulat Puckot nehéz döntés felé sodorja. Nyerni szeretne a skorpió vágtán, azoknak a lovaknak a versenyén, akik a szüleit megölték.
Sean zárkózott személyiség, mégis szerethető. A ragaszkodás, ami a lovához köti példaértékű és különleges. Viszont meg kell nyernie a Skorpió vágtát, különben soha többé nem lovagolhat Corron, a lován. Ez nem lesz nehéz, hisz már négyszer nyert. Azonban az élet olyan akadályt állít elé, amire nem számított.

Az elején alig bírtam olvasni, és nem tudom miért... Talán, mert fogalmam sem volt, hogy most ezek milyen állatok, és hogy most igazi lovak is vannak, vagy nem? Ez nagyon zavaró volt, nagyon sokáig nem értettem semmit. Aztán megszoktam, hogy a sötétségben lebegek, és úgy döntöttem a cappal uiscék nem ugyanolyanok, mint azok a lovak, akiken én lovagolok. Egy idő után persze rájöttem, hogy hogy, s mint mennek a dolgok, és szidtam is magam, amiért nem volt egyértelmű, hogy ez egy fantasy.

Ezen kívűl engem a mondatok zavartak. Valahogy túl egyszerűek voltak, rövidek. Néha úgy éreztem ezt a kettőt össze lehetett volna vonni, de egy idő után már nem volt zavaró. Nem is tudom az elején miért zavart, de mindenkinek másmilyen a stílusa, és miután, megszoktam a stílusát (eddig még nem olvastam tőle), nagyon élveztem az olvasást.
Ami nagyon tetszett, az az, ahogy az érzelmeket átadta. Gyönyörű tájleírások voltak benne táj , a loval leírása is élethű volt. Nagyon tetszett a könyv.
Egyébként azért vettem meg mert lovas, és mondom, Ha! Nekem ezt el kell olvasnom!

"A sziget pogány múltja és a jelen katolikus hite örök vetélkedésben áll egymással, lakói hol ide, hol oda csaponganak, örök dilemmában vívódnak a kettő között. Csakúgy, mint két főszereplőnk, Sean és Puck, akik gyakorlatilag e két dolog metaforái. Puck, mint a fejlődés, a megújulás megtestesítője és Sean a hagyományok, a régmúlt örökségének képviselője. A kettejük közt fennálló szakadék és eltérés kölcsönös tiszteletet idéz elő bennük, s lassan egymás felé sodorja őket. Érzéseik finoman, óvatosan, nagyon lassan alakulnak ki és fordulnak egyfajta félénk, tapogatózó romantikába, mely úgy bújik meg az Olvasóban keltett érzések, az egyre fokozódó hangulat és erősödő feszültség mögött, mint egyfajta lágy, halk tengerzúgás, gyengéd melódia. Hangsúlytalanul, szinte észrevétlenül."

Roni mondta a könyvről, és mivel olyan gyönyörűen fogalmazott, idemásoltam. Jobbat nem is tehettem volna, hisz azt írta le, amit éreztem az olvasás után, csak még én magam sem jöttem rá.
Roni blogja--> KATT!

Mit írjak még? Nagyon tetszetős, aranyos történet. Maggie-től az első könyvem, de nem az utolsó, ebben biztos vagyok.
Olvasd el te is a könyvet, alkoss véleményt és mondd el nekem is! Kíváncsi vagyok neked tetszett-e? =)

Értékelés: 5/4,5