Marie Desplechin: Sehogy se jó! & Minden az agyamra megy!

Sziasztok!
Újabb könyveket olvastam el, amikről most írok is. Egész jók voltak... :D Bíbor pöttyös könyvet még nem olvastam, ezeket és anya hozta ki véletlenszerűen a könyvtárból. Azt is csak azért, mert csak nyolc könyvet választott, és 12 volt a maximum, így visszarohant és hozott még kettőt. Nem baj, legalább egy kicsit ismerkedtem a franciákkal. (Bárcsak tudnám mi az a Milupa)

 Totál Titkos Naplóm 1.-2.


1. rész

Borító:
Hát... ebből már rá lehet jönni, hogy a csaj egy morcos (és akkor még enyhén fejeztem ki magam) ember. Valószínűleg öngyilkos akar lenni, vagy legalábbis az ismerősei közül valakit utál, szerelmi bánat éri. Meg van rajta egy telefon, meg egy bagett, amiknek így a történet elolvasása után értelmük is van.

Történet:
Hát, ez egy olyan lány naplója, aki tök átlagos. Igazából, ez a napló olyan, amilyen. nem szól semmiről, csak a lányról. Vannak olyan napok, mikor nemes egyszerűséggel odaírja semmi.
Pl:    január 6.
        semmi
És ez egy bejegyzés. Szerencsére ebből kevesebb van. A naplója elején még rövidebb bejegyzéseket írt, a vége felé néha elérte a 30 sor/bejegyzés értékét. Nem semmi! Igazából annyit írt, amennyi történt vele. Se többet, se kevesebbet.
Néha már egész sokat írt, volt mikor csak ilyen "jegyzetszerűt". A lényeg, se Rentai se Mia naplójához nem hasonlítható. Ez csak egy átlagos francia tizenéves.

Karakterek:
Egyik sem szerethető. Aurore hisztis, hangulatromboló és még sorolhatnám. lehet, hogy ilyen egy átlagos kamasz? Akkor én miért nem ilyen vagyok/voltam? És a csaj felfogása se tetszik. Bár valahonnan ismerős ez  leszarom a tanulást stílus... Honnan is? Ja, igen. Van két ilyen lány osztálytársam is. Nem értem az ilyen embereket... Viszont nagyon vicces volt, amiket Marceo-ról (tudom, hogy nem így írják...) gondolt. Lola nem egy igazi barátnak mondható lány. Amint lett pasija már dobta is Aurore-t. Nagyon nem bírtam azt a csajt. Aztán még itt van Samira. Még ő a kedvencem, bár róla nem sok minden derült ki, csak, hogy van öt bátyja. De még ő a legszerethetőbb karakter. Lola apukájával együtt.

2. rész (nem garantálom a spoilermentességet)

Borító:
Jóval zsúfoltabb, mint az első rész borítója, amiből arra engedtem következtetni, hogy talán történni fog valami ezzel a megátalkodott tinédzserrel.
Még mindig nagyon mérges feje van a csajszinak. De nézzük, mit is láthatunk itt... Először is van ott egy megkérdőjelezett szerelem, egy gitározó pálcikaember, egy aranyszínű festék, a hozzá tartozó festő bigyóval, egy otromba bőrönd, meg egy fekete fürdőruha. És ha jól látom van ott egy picike Big Ban. Igazából, így a történet elolvasása után mindegyiknek van értelme, úgyhogy nekem tetszik! :)

Történet: 
És igazam lett. Tényleg történtek dolgok, nem csak otthonról utálta a világot. Sőt! Még a matektanárával is összehaverkodott, lévén, hogy eggyel több évet töltött vele az átlagosnál. A kedvenc részeim, mikor meztelen csigához hasonlítja magát. Azokon annyit röhögtem!
Aurore hatalmas változásokon megy keresztül a történet folyamán. A jelleme nem is, de a hozzáállása a tanuláshoz merőben megváltozik. Legalábbis amíg Ancelinnel tanul. Aztán megint visszaesik a mély gödörbe, ahonnan csak a meztelencsigák képesek kimászni.Londonban is voltak, ahol rájött nem is olyan rossz fejek az osztálytársai, még néhány barátot is talált.
Nyáron Samira családjával megy kempingezni, ahol közelebbről is összebarátkozik Areskivel, Samira legfiatalabb bátyjával. Nem lesznek egy pár, csak barátok, és nem is értettem, Areski miért röhög azokon a dolgokon, amiken röhögött, mert egyáltalán nem voltak viccesek...

Karakterek:
Még mindig nem szeretem úgy igazán egyik karaktert sem, de mostmár legalább elviselhetőek, és kezdenek megváltozni. Lola még mindig ugyanolyan, őt továbbra sem bírom. Aurore ugye mostmár meztelencsiga, így őt egy kicsit jobban szeretem. A többiek meg semmit sem változtak igazából. Lehet azért nem voltak eddig szimpatikusak, mert Aurore nagyon negatívan tüntette fel őket. Például, én nagyon bírom a nagymamáját, meg a nagypapáját is, pedig ő az elején lehülyézte őket...

Hát, ennyi lenne. Végül is... Egész jó kis könyv, de inkább fiatalabbaknak  való. 

                                                                       



Megjegyzések

Ezek is érdekelhetnek:

Monique Roffey: A sziget sellője | értékelés