Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát!

Megmentve :)

Mikor megláttam a címét, rögtön tudtam, hogy Rómeó és Júliás lesz. És nem tévedtem! Élveztem az olvasását, bár az elején fura volt, hogy hozzám beszélt. És, hamár itt vagyok tartozom nektek egy vallomással. Az elején említette, hogy ez egy igaz történet. Elhittem. :D Komolyan, nem tudom miért,de hát ez van. 
Még nem olvastam ilyen stílusú, vagyis újramesélt sztorikat, így nem voltak túl nagy elvárásaim, egyedül a happy end. Happy end nélküli könyvet még nem olvastam, vagy várjunk. Egyet mégis, az Árvácskát. Hogy én azon mennyit bőgtem. A filmen is, amit a tanárnő nézetett meg velünk. Na, de most nem erről van szó! Nézzük! :)


Én tudtam, hogy ez a Troy nem olyan gonosz és seggfej, mint azt Mimi állította. Mikor kiderült róla egy s más, Mimi véleménye is kezdett változni. 
A legaranyosabb szereplő Mercutio, kár, hogy olyan keveset szerepelt. 

Benvoliot nagyon szerettem az elején, de miután kiderült róla egy s más, rájöttem, hogy bunkó. És akkor még enyhén fogalmaztam! Szegény Mimi! 

Júlia személyét nagyon szerettem. Szerette a szüleit, de mégis lázadni akart ellenük. Mimi segítségével sikerült is neki. :)

Romeo meg az érzékeny lelkecskéje. Hát egyemmegdecukivolt. Biztos nagyon idegesítő volt az a sok sóhajtozás, amiről Mimi beszélt, de na. Szegénykém. :) Szerelmes volt... Egy apácába. Így jár az, aki rossz emberbe szeret bele.

Összefoglalva az eddigieket, nem is tudom, hány pontot adjak a könyvnek. Hiszen nagyon aranyos volt a történet, és nem jöttem rá, hogyan fognak hazajutni. Ott szenvedtem, hogy basszus, ezek még mindig nincsenek otthon, mi lesz?? 
De aztán csak megoldódott, Mimi is megváltozott, Troy is boldog lett. 

5/4