Sziasztok! Ez nem könyves bejegyzés lesz, mellesleg sajnálom, hogy így eltűntem. A húgommal kapcsolatban írok, mert mostanában lett elegem a "barátaiból"... Muszáj valahova leírn om, mit gondolok, mert ez már tényleg túl sok... kép forrása A húgom (mostantól J.) rengeteget szenved az emberek miatt, kinevetik, csúfolják, nem barátkoznak vele. Kérdezhetnétek hogy miért, de erre nincs konkrét válasz. Hatodikos, gondjai vannak az R betűvel, de nem vészesen raccsol, sőt mostanában egész szépen beszél. Szétálló, cuki fülei vannak, és imádja a lovakat. Ennyi elég, hogy kinevessenek? Úgy látszik igen. Az osztálytársainak nincs jobb dolguk, mint rajta nevetni, akár úgy, hogy ő is hallja, akár a háta mögött. Szerencsére, ha én nem vagyok a suliban, a barátnőmhöz is fordulhat, mert ugyan az osztálytársai előtt nem borul ki, de a barátnőmnek, nekem igen. Belül teljesen összetörik szegénykém, és ha nem kerül jobb közösségbe, teljesen embergyűlölő lesz. Most szerdán is történt...
Mióta elkezdődött ez a vírus helyzet, özönlenek az olcsó vagy ingyenes webinarok: tanulj meg programozni, tanulj meg fotózni, tanulj meg élni. Jönnek a kihívások, hogy olvass, alkoss, főzz, sminkelj, persze kizárólag #otthon. De kinek van erre mind ideje? És kedve?
Az elmúlt két évben egyre több könyvet olvasok újra, fene tudja miért. Mikor megkaptam a Kindle olvasóm, egy hat évvel ezelőtti trilógiának az előzménykötete volt az első, amit elolvastam rajta. Ez a sorozat, pedig az egyik nagy kedvencem: Dan Wellstől a Részben ember.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése